Megújul a torony

 

A Torony újjáépítése

 

 

Az 1976-ban Veszprém város szélén épült tízszintes legendás épület az építőiparban dolgozók munkásszállójaként működött. A rendszerváltás után összeomlott építőipari vállalatot és vele együtt a szállót is privatizálták. Az épület egésze lelakott állapotba került, egyre többen nem fizették a költségeket, a közműveket – gáz, villany, vízszolgáltatás - folyamatosan kapcsolták ki és be. A lift sem működött, miután a gépi berendezéseket ellopták.

A folyosók sötétek voltak, a lépcsőfordulók nem egy helyen a szabadba nyíltak. Korábban a 8. emeleten lakó kerekesszékes nénit csak pénzért vitték le a lakók. Rendőri kísérettel jártak ki még a hatóságok is, kísérővel merészkedtek be a házba a postások, a mentősök és a segítő szervezetek is.

A „Pokoli Toronyról” és az ott élő családokról mindenki „lemondott”.  A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai azonban hittek abban, hogy az emberi méltósághoz és az egészséges életkörülményekhez mindenkinek joga van. Elképzeléseinket, terveinket a helyi önkormányzat vezetése is támogatta.

A tízemeletes egykori munkásszállóban 2009-ben kezdődött a Máltai Szeretetszolgálat rehabilitációs programja. Elsőként a közvetlen életveszély elhárítása volt a legfontosabb feladat. A Szeretetszolgálat segítségével az elmúlt években a toronyházba új elektromos fővezetékeket szereltek be, helyreállt az áramszolgáltatás, a lakások nagy részében már előre fizetős órák működnek. A ház akadálymentessé vált, nincsenek a lakásuk foglyaként élők: újraindult a lift. Igaz, kártyával működik, és csak azok a lakók használhatják, akik befizetik a közös költséget.

Az építkezéssel párhuzamosan megkezdődött a lakóközösség újjáépítése is. A portaszolgálat működése csökkentette a szemetelést, a rongálást, idegenek kéretlen jelenlétét a házban. Egyre kevesebb a konfliktus, nő a családok biztonságérzete.A közösségi tér mosási, mosakodási, főzési lehetőséget biztosít azoknak, akik otthonukban mindezt nem tehetik meg, valamint a fűtéssel nem rendelkezők részére melegedőként is funkcionál. A gyerekek játszóházba, korrepetálásra, fejlesztő foglalkozásokra járhatnak.

A napi beszélgetések, a demokrácián alapuló közgyűlések, a teadélutánok aktivizálták az itt élők belső erőforrásait, ezért a változásokat nem külső szemlélőként élték meg, hanem azok részesei lettek. Elindult egy párbeszéd a lakók közt, egyre tudatosabban törekszenek a haladásra, a változásra. Ma már nem cél az áramlopás, a lakók döntő többsége rendszeresen fizeti a közös költséget, a vízdíjat.

A Máltai Szeretetszolgálat programja megmutatta, hogy van remény, van lehetőség, példát mutatva ezzel több hasonló problémával küzdő szétesett közösségnek, az önkormányzatoknak és a döntéshozóknak.

 

 

A torony története - a máltaiak szemszögéből

 

A Házgyári úti volt munkásszálló épülete a rendszerváltást követőem folyamatosan pusztult, az ott élők fokozatosan kiiratkoztak a város mindennapi életéből. A szolgáltatásokat kikapcsolták, a hivatalos emberek egy idő után már csak rendőri kísérettel lépték be a kapun. A körülményeket jól érzékelteti, hogy a liftet is ellopták, és volt idő, amikor a funkcióját vesztett szemétledobóban is emberek laktak. 2009-ben, amikor a Máltai Szeretetszolgálat integrációs programja kezdődött, még azt sem lehetett tudni, hányan lakják az épületet. Azóta új közműveket szereltek a toronyba, helyreállt az áramszolgáltatás, és a lakások nagy részében előre fizetős órák működnek. A ház akadálymentessé vált, újraindult a lift is, igaz, kártyával működik, és csak azok a lakók használhatják, akik befizetik a közös költséget. 

 

Az építkezéssel párhuzamosan megkezdődött a lakóközösség újjáépítése.  A Szeretetszolgálat embereinek folyamatos jelenléte mellett egyre kevesebb a konfliktus, nő a családok biztonságérzete. A közösségi tér mosási, mosakodási, főzési lehetőséget is jelent, a gyerekek pedig délutánonként játszóházba, korrepetálásra, fejlesztő foglalkozásokra járhatnak.

 

2012-ben a toronyban indult változások már a kívülállók számára is jól érzékelhetők voltak, így egyre szembetűnőbb volt a társasház nyolc éve megoldatlan problémája: a fűtés hiánya. Miután a társasház mintegy 15 millió forint adósságot görgetett maga előtt, a gázszolgáltató kizárólag a Máltai Szeretetszolgálattal szerződött, bizalmatlansága abban is megnyilvánult, hogy a vezetékes gázt a tetőn keresztül szolgáltatta. Fűtés így kizárólag az épületben működő máltai intézményekben volt, a lakásokban nem. A múlt évben támogatásból az épület második és ötödik emeletén új fűtési rendszert sikerült kiépíteni valamennyi lakásban. Az előre fizetős órákkal működő fűtési rendszer kialakítását követően a szolgáltató társaság új megállapodást kötött társasházzal, az adósság mintegy felét elengedte, a tőketartozásra pedig finanszírozható részletfizetést engedélyezett.